Nemzeti Vágta a Hősök terén, Budapest 2015. Szeptember 18-20.

VÍGADJUNK! – SZÜLETÉSNAPI VERBUNKOS

Ünnepeljük meg ezt a jeles évfordulót a zene, a tánc és a vigadalom szellemében! Kiváló borok, finom ételek és jó társaság – így mulat a magyar, nem is volt kérdés, hogy a huszárság ünneplő műfajával, egy igazi születésnapi verbunkossal vígad a Nemzeti Vágta. Népünnepély, örömzene, örömtánc – a Műcsarnoktól az 56-osok teréig az Országkonyha csalogatja ínycsiklandozó illataival a látogatókat, miközben egész nap szól a talpalávaló, szombat este pedig az ország legnagyobb szabadtéri táncháza vár fergeteges mulatósra mindenkit kortól és képzettségtől függetlenül.

Hogy vígad a huszár?

A lovaskatona, különösen a magyar huszár más csapatnembelieknél jóval nagyobb szabadságfoka, önállósága különösen vonzó volt, így a huszárok létszámkiegészítéséhez szinte mindig elengedő volt a szabad toborzás igénybevétele. Legjellemzőbb eszközeként a 18. század végén kialakult a verbunkos. A katonai alakulatok székhelyén és kiegészítő kerületük nagyobb városaiban létesített hadfogadó állomások elnevezése Werbung volt, innen a különös név. Megszületésének kedvezett a nemzeti kultúra igényének felerősödése a felvilágosodással párhuzamosan. A nemzeti tudat megerősödését jelezte elterjedése, amit a hatalom is eltűrt, mivel katonai újoncigényének kielégítéséhez jelentős mértékben hozzájárult. A lényeg a hadkiegészítés működtetése volt, s ha ennek ez volt az ára, inkább eltűrte a magyarkodást. Mind a zene, mind pedig a tánc túlnyomórészt a népi motívumokat használta fel, népi gyökerekből táplálkozott, s ez adta a verbunkos minden mást felülmúló népszerűségét a 19. század első felében.

Verbunkos, a huszártoborzás lelke

A szabad toborzás legfontosabb helyszínei a vásárok voltak, amelyek a legnagyobb sokadalommal bírtak a korszakban. Oda vonult ki időről időre a Werbung állománya egy nyalka huszártiszt vezetésével. A toborzás központi alakja az előtáncos huszár volt, aki díszbe vágva magát járta a verbunkost, miközben incselkedve, kötekedve hergelte a legényeket, hogy képesek-e utána járni ezt a táncot. Az előtáncos mellett egy-egy tapasztalt altiszt – néha a táncba is bekapcsolódva – kecsegtette a legényeket a katonaélet szépségeivel, s ha kicsit is érezte rajtuk az érdeklődést, mindjárt előkerült egy kupa bor, majd igyekezett a parolát, vagyis a kézfogást is kicsikarni. Ha ez megvolt, huszárcsákót nyomtak a legény fejébe, a táncoló huszárok közrefogták, és az újonclajstromot vezető fourier, vagyis a hadírnok asztalához vezették, ahol a tánctól, italtól mámoros, s a kecsegtető jövendőbeli életétől fellelkesedett, megszédült fiatal már ritkán tagadta meg, hogy beírják a nevét a „nagykönyvbe”. Nélkülözhetetlen volt a toborzásnál a zenekar is, amelyet a cigányzenészek hegedűre alapozott játéka jelentett.

Mindezek alapján 2017-ben a Nemzeti Vágta rendhagyóan mutatja be történelmi személyiségét. Idei hősei a verbunkos nagy alakjai Bihari János és Lavotta János, s a rájuk való emlékezést a Háry János kereteibe foglalják. Mindkét legendás zenész 1764-ben született, Bihari zenész cigány-, Lavotta polgárosodó köznemesi családban. Bihari a hegedű virtuóz mestereként terjesztette a verbunkost, de – a kotta ismerete nélkül – komponált is. Zenéjével hihetetlen népszerűségre tett szert, s az általa klasszikus felállásúvá tett öttagú cigánybanda élén a 19 század első két évtizedének igazi „sztárja” lett. Még a higgadt Széchenyi István gróf is zenéje rabjává vált. Lavotta képzett zenész volt, szintén mesteri hegedűs, aki tudatosan komponált népzenei alapokon. Ahogyan a huszár generációkkal előtte, a verbunkos is ámulatba ejtette Európát, a legjelesebb zeneszerzők merítettek belőle.