Nemzeti Vágta a Hősök terén, Budapest 2015. Szeptember 18-20.

Rostás Pál, a Nemzeti Vágta történelmi alakja

Kard nem fogta – 30 golyóval terítették le a hős magyar huszárt

A lovas hagyományok, illetve a magyar városok és falvak legnagyobb magyar ünnepe, a Nemzeti Vágta idei vezéralakja Rostás Pál, az 5. Radetzky huszárezred 1813-ban hősi halált halt közhuszárja. Ő az egyetlen magyar huszár, akinek szobra van Európában, ráadásul saját bajtársai állították mindössze néhány évvel a halála után.

200 éve értek véget Európában a napóleoni háborúk. Az egész kontinenst feldúló évtizedes harcokban - a francia csapatok elleni küzdelemben - aktív szerepet játszottak a magyar huszárezredek is. 1813. október 3-án például Trieszthez közel, a Vipava-Gorizia országút mentén harcoltak egymással.

Rostás Pál közhuszár ezredével együtt vett részt az összecsapásban. Kisebb portyázó alakulatára többszörös francia túlerő támadt. Miközben sebesült társai visszavonultak, Rostás négy huszártársával, mintegy negyed órán át feltartóztatta a franciákat. A harminc golyó okozta sebből vérző, Napóleon hatvan gyalogosa ellen harcoló magyar huszár hősi halált halt, de bajtársai megmenekültek.

Rostás Pál legendás haditettének emlékét őrző ezredtársai 1836-ban egy díszes sírhelyet, majd 1845-ben teljes alakos szobrot avattak tiszteletére Vipava közelében, Budanjeban, a mai szlovén-olasz határ közelében. A szobor költségeit bajtársai, ezredtársai gyűjtésből finanszírozták. Az évszázadok viszontagságait az emlékmű sem viselte el maradéktalanul, de a múzeumi kőtárban fekvő darabokat restaurálták, 2013-ban pedig Hende Csaba magyar és Roman Jakic szlovén honvédelmi miniszter együtt avatta fel Rostás Pál közadakozással felújított szobrát.

Rostás Pál önfeláldozó hőstette a huszár és katonai erények közül a legmagasztosabbat, a bajtársak életéért való önkéntes áldozat példáját állítja elénk. Rostás az első francia rajtaütést sebek nélkül megúszta, míg társai súlyos sérüléseket szenvedtek. Megtehette volna, hogy társait az ellenség kezén hagyva visszavonul, de a társak felé forduló figyelem, a bajtársi szeretet erősebb volt benne az önmagát mentő életösztönnél. Rostás Pál nem akart hős lenni, nem akart meghalni, csak tette, amit a lelkiismerete diktált. Ezért válhatott megmentett társai és a mai kor embere számára is örök példázattá.

Rostás Pál hősi tettén túl példaértékű ezredtársai tette is, akik 20 év után összegyűlve felkeresték ismét az egykori csatateret és síremléket állítottak megmentőjüknek, majd újabb 10 év elteltével szoborba öntötték társuk alakját.

Egy közösség összetartozását, erejét, egymás tisztelete, egymás szeretete, az egymás felé forduló figyelem biztosítja, amelyben a közösség tagjai megőrzik és kibontakoztathatják egyéni tehetségüket a köz javára. Rostás Pál közhuszár és ezredtársai ennek a szellemiségnek a példái a 2015-ös Nemzeti Vágtán.

 

 

2015. szeptember 16.