Elegancia, fegyelem, mozgásművészet – így jellemezhető a spanyol iskola, a díjlovaglás, vagy ahogy még nevezik, az idomítólovaglás. Az igazi lovastudás akkor kezdődik, amikor a lovas láthatatlan segítségekkel rá tudja venni a lovát a nehezebbnél nehezebb feladatok végrehajtására.
A ló, lovasa legkisebb befolyására, segítségére készségesen, tétovázás nélkül együttműködik és engedelmeskedik. Lendületet ad egész testének. S eközben – figyeljék csak meg – a ló szinte azt a benyomást kelti, hogy mindezt önmagától teszi. A lovas és a ló összhangján, a bizalmon múlik az idomítás sikere, művészete.
„A recept”: érzék, értelem, türelem, motiváltság, rengeteg gyakorlás, ismétlés, kitartó munka. Mindez hatalmas alázattal a ló és a lovaglás iránt.

A ló képzettségét a díjlovagló versenyeken a nemzetközileg előírt 20x60 m méretű díjlovagló négyszögben bírálják el.

A díjlovaglás olimpiai szám.

Az első versenyt 1873-ban Pozsonyban rendezték.

A díjlovaglásban a legmagasabb követelmény az Olimpiai Nagydíj (Nagy Díj, Nagy Díj Speciál és Nagy Díj Kűr) feladatainak teljesítése.

A díjlovaglás, a díjugratás után a második legnépszerűbb szakágunk. Itthon az aktív lovas versenyzőinknek durván-kereken az ötöde – több mint 300 versenyző – tartozik e körbe.