Súr község a Nemzeti Vágtán! 1.
Sógorka Miklós, Súr község polgármestere megírta személyes hangú beszámolóját arról, hogy települése hogyan készül a Nemzeti Vágtára. Írását köszönjük, hiszen jól bemutatja azt a lelkesedést és elhivatottságot, amivel az induló települések viszonyulnak a rendezvényhez. A polgármester beszámolóját két részben közöljük.
Ahogy közeledik a 6. Nemzeti Vágta rajtja, úgy fokozódik a feszültség is bennem… A Vágta elő-előestéjén ezúton kívánom megosztani ifj. Vörös József tulajdonostól, Fodor Melinda zsokétól és Varga István csapatvezetőtől kapott legfrissebb információkat.
Fodor Melinda Deres nevű lovával az idei Balatoni Vágtán
Még mielőtt helyzetjelentést adnék, hadd mondjam el, hogy mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy kis településünk e rangos eseményen képviseltetheti magát. Ezért köszönet a fent említett személyeknek, illetve Deresnek jár. Ezt a köszönetet jövő héten a Szüreti mulatság keretében lesz lehetőségünk Súron is kifejezni számukra. Ezúton is szeretettel hívok minden Súri lakost, hogy jelenlétével fejezze ki köszönetét a Nemzeti Vágta súri csapata számára, akik dicsőséget szereztek településünknek az egész ország előtt. Bátran merem írni ezeket a sorokat, mert úgy gondolom, hogy már azzal szép eredményt értünk el, hogy a Balatoni Vágtán bejutottunk a Hősök Terén rendezendő döntőre.
Bevallom őszintén, amikor ifj. Vörös József április végén felkeresett azzal, hogy Önkormányzatunk nevezzen be a Nemzeti Vágtára, akkor álmaimban sem gondoltam, hogy a nagydöntőbe bejutunk. De mivel a személyes jó kapcsolat mellett Vörös József családjával és természetesen lovaival települési rendezvényeink aktív résztvevője, ezért úgy gondoltam, hogy az a minimum, hogy a nevezési díjjal segítjük. Én magam sem vagyok (voltam) nagy lovas, noha ültem már kétszer is lóháton életemben, de a legtöbbet mégis csak az utóbbi egy évben tanultam a lovakról 4 éves Panna lányom lovas óráin. Ezért úgy gondoltam, hogy a Balatoni Vágta családi kirándulásnak is jó lesz, ezért hát menjünk el, nézzük meg hogy szerepel „lovunk” az elő-vágtán. Kicsit késve érkeztünk a versenyre, ezért az első futamról lemaradtunk, de az autóból kiszállva éppen Vörös Józseffel találkoztam, aki örömmel újságolta Derest futószáron vezetve, Fodor Melindával a nyeregben, hogy bejutottunk a Balatoni Vágta döntőjébe. Na, kérem szépen, eddig a pillanatig volt közömbös számomra a lóverseny!
A döntőre a legjobb helyet elfoglalva, izgulva vártuk családommal a rajtot. Már előtte próbálgattuk hangszálainkat, hogy érezze Melinda és Deres is, hogy „hazai” pályán fut. De ezek még csak amolyan bemelegítő kiabálások voltak, hogy Hajrás Deres! De amikor elindult a futam, akkor aztán torkunk szakadtából kiabáltuk, hogy HAJRÁ DERES!!! És Deres ment, vágtázott, Melinda űzte-hajtotta, csapatvezetőnk Varga István a pálya széléről, szinte mellette végig „vágtázva” kiabálta az instrukciókat. Végezetül a közel 90 másodperces futam végén örömmel ünnepelhettük a döntőbe jutás megismételhetetlen, felejthetetlen élményét! Akkor arra gondoltam, hogy ezt az érzést meg kellene osztani a Súriakkal, ezért bízom benne, hogy akik eljönnek velünk szurkolni a Nemzeti Vágta döntőjébe, megtapasztalják ezt az érzést.
De hogy mire is számíthatunk Budapesten? Ahogy a mondás tartja: a lónak is négy lába van, mégis megbotlik!
(A beszámoló egy következő posztban folytatódik.)
2013. szeptember 20.
A hír megosztása