Morvai Zoltán, lova: Fellini
A vajdasági város környéke már az ókorban is lakott hely volt. Délkeleti határa végében a délről és nyugatról jövő római sáncok metszik egymást. Nevét az 1332. évi pápai tizedjegyzék említette először. 1796-ban gróf Széchen Sándor vette meg Temerint a kincstártól, kérelmére 1799. októberében megkapta a mezővárosi címet és négy országos vásárt tarthatott. 1848. augusztus 30-án az egész város leégett, lakossága csak másfél évvel később tért vissza. A város népessége az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik, részben az 1990-es évek elején, a párizsi békeszerződés megszegésével, Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából idetelepített menekültek révén, részben pedig Újvidék közelsége miatt. A magyar lakosság megfogyatkozott az elköltözés és a negatív természetes szaporulat eredményeként és már a 2002-es népszámláláskor kisebbségbe került.
