A Zagyva folyó két partján elterülő város a Jászság „fővárosa”. Területe már a kőkorban is lakott volt. Nevét a források 1357-ben említik először „Beren” alakban. A 13. században ide települt jászok különböző kiváltságokat élveztek (adó- és vámmentesség, pallosjog), cserébe katonai szolgálattal tartoztak a királynak. A török időkben a város a szultán magánkincstárához tartozott. A jászok kiváltságai 1702-ben veszélybe kerültek, amikor I. Lipót eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek, ám 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. Az 1848-49-es szabadságharc idején a jászságból toborzott önkéntesekből Jászberényben alakult meg a Lehel huszárezred, melynek három százada még Világosnál sem tette le a fegyvert. Csehországi állomáshelyéről is hazaszökött a jászokból és kunokból álló 12. Nádori ezred számos katonája. Jászberényben található az ország egyik legrégebbi múzeuma, a Jász Múzeum, ahol nemzeti ereklyénket, Lehel kürtjét őrzik.
