A Nemzeti Vágta egyedülálló lovas ünnepünk, és a magyar tradíciókra épülő kulturális, turisztikai, gasztronómiai, történelmi településfesztivál egyben. Célja most is ugyanaz, mint amit az első Vágta megrendezésekor fogalmaztak meg a szervezők: lovas hagyományaink felelevenítése, új tartalommal való gazdagítása és az országimázs építése. Közép-Kelet-Európa legnagyobb amatőr lovas versenye példát szeretne mutatni az egészséges versenyszellem, egymás kölcsönös tisztelete, és a közösségi cselekvésben megmutatkozó hagyományőrzés középpontba állításával.
Weiner Leó - Szvit Op. 18 / Magyar Népi Táncok - szimfonikus zenekarra
1 perces részletek a műből > >>
Weiner Leó 1885. április 16-án született Budapesten, abban a városban, melyet élete során alig hagyott el hosszabb időre. Kimagasló tehetsége már a Zeneakadémián (1901-06) megmutatkozott, ahol Koessler János tanítványaként az utolsó évben négy ösztöndíjat ill. pályadíjat nyert meg brilliáns technikai felkészültségű, gazdag dallaminvenciójú, ragyogóan hangszerelt darabjaival. Bartók, Kodály és Dohnányi kor- és iskolatársaként ugyanabban a szellemi közegben kezdte pályafutását, zeneszerzőként azonban valamennyiüket megelőzve jelentkezett sajátosan magyaros hangvételű zenével a századfordulón.
Népdalokat sosem gyűjtött, falun nem járt, szinte teljes életét a Zeneakadémián töltötte. Mivel nemcsak szép, hanem érthető muzsikát is akart – és tudott – írni, egy csapásra népszerűvé vált. Pályája kezdetben töretlenül ívelt felfelé, később, főleg Bartók zenéjének eredetisége miatt kissé háttérbe szorultak Weiner magasfokú mesterségbeli tudással és műgonddal, kifinomult formaérzékkel és színkultúrával komponált művei, amelyek a klasszikus formálás ideálja mellett későromantikus francia zenék levegős partitúráiból is merítettek ihletet.
1908-ban, mindössze 23 évesen lett a Zeneakadémia tanára: zeneelméletet, zeneszerzést és kamarazenét tanított egészen 1957-ben történt nyugdíjazásáig. Zenepedagógusként – elsősorban kamarazene-tanárként - hatása óriási volt, számtalan világhírű hangszeres művész tekintette őt mesterének.
"Tehetsége a romantika legvonzóbb, leghumánusabb hagyományiba fogódzott, s természete az áradó érzések s a meseköltészet ihletett lírikusává tették." (Kroó György)
Szvit op. 18 – Magyar Népi Táncok - szimfonikus zenekarra
A kompozíció Weiner középső alkotóperiódusából származik, ez az első, eredeti népzenén alapuló műve. Eddig úgy írt magyaros hangú zenét, hogy nem használt fel hiteles népdalt, ettől kezdve viszont autentikus anyagot ötvöz nyugati műzenével.
A szerző az op. 18 előtt is több művét látta el mestereinek és barátainak ajánlással, ezt a szerzeményt Lajtha Lászlónak dedikálta. Ő vezette be ugyanis a Néprajzi Múzeum fonogram-gyűjteményébe, ahol Weiner három füzetnyi népdalt jegyzett le – ebből válogatta szvitjének témáit.
Az ötletekben gazdag, kiforrott mestermunka négy tételes. Bár szerkezete és tonális összetartozása alapján a klasszikus szimfóniatípusnak is megfelel, lényegében a szó eredeti értelmében vett szvit: az egyes tételeken belül is lazán összefűzött tánczenék sorozata.
A IV. Presto tétel egy háromepizódos rondó. Rondótémája egy „sántító ritmusú” (páros és páratlan ütemekből összeálló) dallam; epizódtémái során egyre fokozódik a táncos hangulat, középső epizódja – mintegy kontrasztképpen – tenyeres-talpas dudanóta.
A tétel egyik alapjául egy meglehetősen szókimondó népdal („Csípd meg, bogár, a seggit...”) szolgál, mely a mai napig szerepel a cigányzenészek repertoárján. Weiner feldolgozása ennek megfelelően csipkelődő, groteszk, virtuóz, triviális, játékos, egyszóval sziporkázóan szellemes muzsika, amelyben egy szimfonikus zenekar minden oldalról megcsillogtathatja képességeit.
A mű Weiner ifjúkori jóbarátja, Reiner Frigyes kitűnő tolmácsolásának köszönhetően vált nemzetközileg is elismertté.
Forrás: Batta András: Az ifjú Weiner Leó zeneszerzői stílusa. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest, 1989
Tari Lujza: Weiner Leó művészete a népzenei források tükrében. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest, 1989
