A 2019-es Nemzeti Vágta a vértanúhalált halt Kazinczy Lajos honvédezredes előtt tiszteleg. Már hagyománnyá vált, hogy a lovas rendezvény minden évben egy jelentős magyar történelmi alakot emel az esemény jelképévé. Kazinczy Lajos a nemesi származású Kazinczy család sarja, tanulmányait Tulln városának kadétiskolájában végezte. 1848 nyarán felvételét kérte az alakuló honvédségbe. Részt vett a pákozdi csatában és a végsőkig harcolva csak az utolsók között tette le a fegyvert. A fiatal honvéd alig múlt 29 éves, amikor Aradon kivégezték. A 15. aradi vértanúként emlékezünk rá. Történetének felidézésében Kedves Gyula, a Nemzeti Vágta történészszakértője volt segítségünkre.
Kazinczy Lajos, a család legkisebb gyermekének hazaszeretete már egészen kiskorában megmutatkozott, a katonai műszaki ismereteket a tullni utász kadétiskolában sajátította el Görgei Artúr fiatalabb iskolatársaként. Tanulmányai után, 1839-ben hadapródként belépett a 9. Miklós huszárezredbe, ahol csapatparancsnoki tapasztalatokat szerzett. 1848 tavaszán, a forradalmi közhangulattól fűtött Magyarországon jelentkezett a szerveződő honvédségbe. A honvédsereg ekkor még nélkülözte a profi katonai tudást, így Kazinczynak kiváló lehetősége adódott tehetsége kibontakoztatására.
Az ifjú katona vezető szerepet töltött be a honvédsereg megszervezésében és annak hadműveleti vezetésében. Műszaki végzettségének köszönhetően sikeresen irányította a magyar utászkar szervezését Pozsonyban, majd Győrben 1848. november–decemberében. Egyedülálló tehetségét korán felismerték, így 1849 legelején ezredparancsnoki pozíciót bíztak rá azzal a céllal, hogy a megbomlott 1. (Császár) huszárezredet szervezze újjá. A fiatal Kazinczy meggyőződéssel és igazi huszáros virtussal vezényelte hadosztályát a tavaszi hadjáratban komoly sikereket aratva. 1849 júniusában tartalék hadosztályt állított fel, illetve Ung, Bereg és Máramaros védelméért is felelt, amelyek a hadianyaggyártás fő bázisainak számítottak. 1849. augusztus elejére egy komplett hadtestet kovácsolt össze, amellyel Erdélybe vonult, ahol a tábori seregtestek között utolsónak tette le a fegyvert. A fegyverletétel után az aradi haditörvényszék elé került, ahol önálló hadtestparancsnokként a tábornokokhoz hasonlóan kezelte perét a bíróság. A törzshadbíró végül teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte Kazinczy Lajost. 1849. október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncában agyonlőtték.
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeit Kazinczy Lajos szülei már nem élték meg, a család többi tagja csendes beletörődéssel viszonyult a legkisebb fivér halálához. Egyik nővére évekkel később igyekezett emléket állítani testvérének, ami szűkebb pátriájában ismertséget adott a vértanúnak.
Legfiatalabb bátyja a veressipkások között szolgáló önkéntes volt, később honvédszázadossá nevezték ki testvére hadtestében, rendkívül büszke volt Lajos kiemelkedő katonai érzékére.
Lajos legidősebb fiútestvére Nádor-huszárfőhadnagyként császári szolgálatban maradt, többre tartotta pályafutását a haza szolgálatánál. Így nem kimondottan lelkesedett öccse, Lajos szabadságharcos tevékenységeiért. Szerencsére azonban sosem kellett egymás ellen harcolniuk, hiszen a Nádor-huszárokat nem merték magyar harcszíntérre vezényelni, ugyanis mindannyian a szabadságharc szolgálatába álltak volna. A báty végül őrnagyként vonult nyugállományba a szabadságharc leverése után néhány évvel.
Kazinczy Lajos élete 29 évét a katonaság és a véres küzdelmek tették ki, így családot sem alapított, nőtlenül, gyermek nélkül hunyt el. Hiteles forrás hiányában, csupán legendaként terjedt el akkoriban, hogy egy lengyel grófkisasszony várta haza a fiatalembert a csatákból, sajnos sikertelenül.
Az ifjú honvédot kivégzése után jeltelen sírba földelték el az aradi vár sáncában. Kazinczy máig ott nyugszik, pontosan nem behatárolható területen. Szülőfalujában, a Sátoraljaújhely melletti széphalmi udvarházuk parkjában emeltek szobrot a tiszteletére, ezt az alkotást szokás a síremlékeként emlegetni.
2019. szeptember 19.
A hír megosztása