A Nemzeti Vágta zárásaként idén a Hortobágyi Nóniusz Ménessel csergetve, karikás ostoraikat pattogtatva mutatnak be méneshajtást hortobágyi csikósok, ezzel idézve meg a Hősök terén a hortobágyi puszta hangulatát. Tudjunk meg többet a nóniuszról!
A fajta ősapja, Nonius, egy Franciaországból származó, a napóleoni háborúk idején zsákmányolt világos pej, anglo-norman mén. Mezőhegyesre került, ahol 1816-tól az arab vérrel is átitatott spanyol-nápolyi kancaállományból remek használati értékű utódokat produkált. Utódaival eredményes rokontenyésztést folytattak, így viszonylag gyorsan kialakult a nóniusz jelleg, ami középnehéz hátas és hámos típust testesített meg.
fotó:Kövesi Eszter
A beltenyésztés hibáit kiváló angol telivér ménekkel folytatott cseppvér-keresztezéssel küszöbölték ki. A századfordulóra kialakult genetikai bázison már önálló fajtaként maradhatott fenn. A nóniusz kiválóan megfelelt az ország lóállományának javítására, értékét hazai és nemzetközi kiállítási sikerek sora jelzi. Gyors elterjedése és általános használata miatt hamar kialakultak tájfajtái - elsőként a mezőhegyesi és a hortobágyi-, melyek eltérő típusa máig megfigyelhető.
A két világháború során Jugoszláviába, Szlovákiába és Romániába került jelentős létszámú állomány. Utóbbi helyen, az Izvini Ménesben napjainkig tiszta vérben tenyésztik. A második világháború után a nóniusz, mint katonaló elveszítette szerepét, és főleg az Alföldön igáslóként vált kedveltté.
A fajta legfőbb jellegzetessége a test nagyságával arányos félkos-, esetenként kosfej. Nyaka középhosszú, bottal mért marmagassága 155-165 cm körüli. A nóniusz egy nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes fogatló. Távhajtási versenyeken állóképességét és mozgáskészségét is számtalanszor bizonyította. Munkakészsége páratlan, kocsiban és nyereg alatt egyaránt jól használható. Legkiválóbb egyedei a modern fogatsportban nemzetközi szinten eredményesek, illetve a magyar rendőrség lovas állományában is jelentős részben nóniuszok teljesítenek szolgálatot. A fajtát a magyar országgyűlés 2004-ben – a veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett állatfajták sorában – nemzeti kinccsé nyilvánította.
2015. szeptember 16.
A hír megosztása