Néhány évtizede egy maroknyi elhivatott ember lehajolt múltbéli értékeinkért a porba, felemelte, kifényesítette és hitt abban, hogy érdemes felmutatni a világ számára. Létrejött egy mozgalom, amely elkezdett növekedni és mára megalakult egy szervezet, melyet Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek hívnak.
A szervezet fő célkitűzése a magyar katonai hagyományok ápolása, a magyarságtudat, a hazaszeretet érzés, a nemzeti értékek megbecsülésének erősítése. Bár a honfoglalás korától a második világháborúig szinte valamennyi katonai korszakot felölelik, de ha a klasszikus huszár képre gondolunk, akkor szinte mindenkinek az 1848-as huszárság jut eszébe.
A magyar huszár egész Európában híres, klasszikus egyenruháját a nadrág, a csizma, a dolmány és a vállra felvetett mente alkotja, amihez csákó, patrontáska, tarsoly és zsinórok dukálnak. A könnyűlovas fegyvernem nemcsak mutatós, elegáns, szép öltözéket takar, de praktikus és védelmi funkcióval ellátott elemeket is például a szablyavágás elől. A hétköznapi egyenruha, az úgynevezett komód viselet pedig csukaszínű vitorlavászonból készült öltözéket jelentett.
– A huszár egyenruhát olyan emberek viselték, akik a hazáért haltak meg. Vitézségük beivódott a magyar történelemkönyvekbe és mi is ezt a szellemiséget szeretnénk továbbéltetni azzal, hogy továbbvisszük a hagyományokat – mondta Ézsiás Vencel, h.ő. huszárőrnagy, aki küldetésnek érzi a magyar nemzeti lovas kultúra továbbörökítését.
|
Ézsiás Vencellel, a Nemzeti Vágta arcaként is találkozhatunk évről évre, családja nemcsak tolerálja, de segíti is misszióját.
– Múltbéli kötődésem is sorsszerű, hatéves koromban kezdődött minden. A nagypapám lovas tüzérként, a dédapám huszárként szolgáltak az első világháborúban. Apa és fia egyszerre harcoltak a hazáért. Történeteik komoly hatással voltak rám, azokból merítkezem és a mai napig példaképként emlékszem rájuk. Van két fiam és egy lányom, 27 éve élek házasságban, a családom stabil „háttérországként” áll mögöttem. Az idősebbik fiam 9 év „szolgálat” után leszerelt, már végzős orvos-egyetemista. A kisebbik 18 éves és negyedik éve huszárkodik velem komoly elszántsággal. Küldetésemnek és egyben kötelezettségemnek érzem a példaképek felmutatását a nemzeti érzelmű, ló szerető emberek számára. Végtelen nagy tisztesség számomra ezt közvetíteni, hiszen lehet, hogy épp egy pici gyermek lesz az, aki egy lovas huszár láttán később zászlóvivőként hirdeti ezt a szellemiséget.
2016. szeptember 09.
A hír megosztása