| A | B | C - Cs | E - F | G - Gy | H - I | K | M | N - Ó | S | Sz | T - V |
| TAHITÓTFALU |
 |
Polgármester: dr. Sajtos Sándor Imre
|
A terület már az őskor óta lakott volt. A Duna vonalára eső limes mentén mindenütt fényjelzési távolságban, így a mai Tahitótfalu területén is – római őrtornyok állottak. Tahi a XIX. századtól kezdve fokozatosan betelepült, elsősorban a fővárosi tehetős, polgári-művészi réteget vonzotta a nyugodt környezet és a Budapesthez való közelség. Ez meghatározta a községrész üdü lő jellegét. Olyan hírességek találtak otthonra itt a Visegrádi hegység lábánál, mint például a festő Ferenczy család és az építész Pollack Mihály. A község Tótfalu részének lakossága a '90-es években, elsősorban az Erdélyből érkezőkkel gazdagodott. Így Tahitótfalu község lélekszáma mára meghaladta az 5000 főt. |
 |
| TATA |
 |
Polgármester: Michl József
|
A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. Már a XIII. században vár állt itt. Lassú pusztulását Mátyás király állította meg, aki évente egyszer Tatán vadászott. A törökök 1543-ban foglalták el és 145 évig Tatán maradtak. A Rákócziszabadságharc idején a vár rövid időre a kurucok kezére került. A mai Országgyűlés téren tartották az 1510. évi országgyűlést. Tatát és a környező falvakat 1727-ben Esterházy József vásárolta meg és kastélyt építtetett. 1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc udvarával két hónapig Tatán tartózkodott. Az 1848–49-es szabadságharc idején Görgey Artúr a Szarka fogadóban, a mai Kristály Hotelben levő főhadiszállásáról indult 1849. május 3-án Buda ostromára. Aki tehát a történelemmel és a tavak világával akar ismerkedni, Tatára menjen! |
 |
| TÉNYŐ |
 |
Polgármester: Varga Gábor
|
Az Árpád-korban a Pannonhalmi Főapátság birtokába tartozott, nevét legelőször egy királyi helyiség-összeírás alkalmával említik Soccoru, majd Sucro néven az 1200-as években. III. Ince pápa 1216-os levelében ismét találkozhatunk vele Tenen néven. A török dúlás következtében elpusztult, 1714-ben a Pannon halmi Főapátság újra benépesítette. 1753-ban épült meg katolikus temploma. A Várhegyen termelt burgundi az a szőlőfajta, melyből a híres-neves tényői vörös készült – ez 1936-os párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A második világháborúban a községet a németek megszállták, és raktárt és javítóműhelyt rendeztek be. A falu híres arról, hogy itt alapították meg az ország első falusi újságját, a Sokoróaljai Kisbírót. Érdemes megnézni az Árpád-kutat, templomait, pincesorát, tájházát, és barangolni a környező erdőkben. |
 |
| TÍMÁR |
 |
Polgármester: Türk János
|
Az első írásos emlék 1067-ből való, melyben a szabolcsi vár birtokaként tartják számon. Fog lalkozásnév eredetű elnevezése arra utal, hogy királyi várnépek lakóhelye volt, a király tímárai, és a várispánság szolganépei lakták. Egy ideig az egri püspökség tulajdona volt, majd a XIV. század elején került a Báthoryak kezébe, akik három évszázadon keresztül uralták. A XVII. században Bethlen Gábor, majd a Rákóczi család bir tokolta. 1711-ben, a szatmári béke után kincstári tulajdonba került. A kincstár római és görög katolikus rutén telepesekkel népesítette be. Egy XIX. század eleji tűzvész teljesen elpusztította, de hamarosan újjáépült. Görög katolikus templomát késő ba rokk stílusban, 1795-ben Szűz Mária tiszteletére emelték. Az 1944-ben tornyával együtt felrobbantott templomot 1948-ban új homlokzattal építették újjá. Érdemes megnézni. |
 |
| TISZAALPÁR |
 |
Polgármester: Dr. Vancsura István
|
Alpár ősidők óta lakott hely. Alpár neve Anonymus jóvoltából arany betűkkel került be a magyar történelembe: miszerint itt folyt le – Alpár mezején – a honfoglalás döntő ütközete Árpád és Zalán vezér között a magyarok győzelmével. Fejlődésének nagyon fontos meghatározója volt a Tisza. A helybelieknek még ma is megdobogtatja a szívét, hogy gróf Széchenyi István járt Alpáron. A település évszázadokon keresztül meg tudta őrizni háborítatlanul azokat a természeti értékeket, amelyeket a Tisza közelsége alakított évezredeken keresztül. A különböző színekben pompázó vízi virágok, a vízpartot övező galériaerdő különleges fafajtái, a gazdag madárvilág és vadállomány nemcsak szemet gyönyörködtető látvány, hanem tökéletes kikapcsolódási és pihenési lehetőség is. |
 |
| TISZAGYENDA |
 |
Polgármester: Pisók István
|
Ezen a vidéken a Körös kultúra idő szakától telepedtek meg emberek. Az Árpád-korban az Aba nemzetség birtoka volt. A XV. szá zadban elnéptelenedett, később hol puszta, hol lakott terület volt. A XVIII. század második felétől több birtokos család tűnt fel, köztük az Almásyak. A község Tiszagyenda néven 1946-ban alakult meg. Két templom található itt: a római katolikus templom és a református templom. A környéken több kastély és kúria is volt, ám ezek közül mára csak a Hellebronth-kastély maradt meg. A római katolikus templom építése is a Hellebronthok nevéhez fűződik. Jellegzetes épület még a Csapó-kúria, a család egyik tagja részt vett az 1848–49-es sza badságharcban is. A község mellett található Borshalom, amely az előző században jelentős központ volt, több tanya épült e területen, illetve még korábban itt állt a Baldácsy-kastély. |
 |
| VÁRDA |
 |
Polgármester: Varga András
|
Nevét 1284-ben említette először oklevél, mint pusztai birtokot. Az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzékben is szerepel; ekkor már plébániája is volt, majd 1481-ben Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát is említették, ekkor a szerdahelyi pálosok kaptak itt birtok részeket Várdai Mihálytól. 1536-ban Wárday Tamás és Simon özvegye voltak a földes urai. 1575-ben a török kincstári adó lajstrom szerint csak 5, 1580-ban pedig csak 4 házból állt. 1583-ban Lengyel Lőrinc birtoka volt, 1660-ban pedig már több köznemes bírta. 1701–1703 körül már a Pulay családé volt. 1715-ben is csak öt háztartását írták össze. A XX. század elején Matolay József és gróf Somssich Imre volt itt a nagyobb birtokos. Római katolikus temploma 1830 táján épült. A település Somssich kastélyáról is híres, valamint itt lakott Szász Endre képzőművész is. |
 |
