Mészáros Imola, lova: Szeder
Dunabogdányt az első írásos emlék 1285-ből említi. A falu a középkoron át felváltva volt a Rosd nemzetség és a közelben székelő magyar királyok tulajdonában. A törökök 1559-ben foglalták el, lakosai a hódoltság alatt nem pusztultak ki teljesen. A lakosság pótlására a 17. század végén németeket telepítettek be. 1695-ben a Zichy családé, később pedig a kamara óbudai birtokának része. Dunabogdányban régi hagyományokhoz kapcsolódott a szőlő- és gyümölcstermesztés. A korai cseresznye- és a kajszibarackfajtákban Bogdány már a múlt század végére vetélytársa lett Nagymarosnak, mert innen is kiváló minőségű gyümölcsök kerültek a pesti piacokra. Újabban a község lakói a málnatermesztésben értek el szép eredményeket. A kőbányászat régi hagyományokra tekint vissza Dunabogdányban, de emellett a kőfaragás is meghonosodott. A község napjainkra elérte az 1947 előtti lakosságszámot, amely a betelepítések mellett a rendszerváltás utáni, fővárosból az agglomerációba ható kiköltözésnek is köszönhető.
