 |
Lovas / Rider: Jean-Pierre Polanen
Jean-Pierre Polanen vagyok, 1965-ben születtem Paramaribo-ban, Suriname-ben. Henry Busropan nagybátyám lószerető és lótulajdonos volt, valamint oktató is. 7-től 18 éves koromig idomítani, díjugratni és versenyezni tanított, a lovaglás valóban a véremben van. Hollandiában a Delft Egyetemre jártam, és a 27 éves kémiai mérnöki karrierem során Japánban, Peruban, a Dominikai Köztársaságban, Svájcban éltem, 10 évet Magyarországon is, jelenleg Franciaországban élek. Most már 5 nyelven beszélek. Lovagoltam mindegyik országban! Beleszerettem Magyarországba és a magyar népbe, a feleségem magyar, és két fiunk van. Ide tervezek majd visszavonulni, és álmom, hogy egyszer magyarországi Suriname diplomata legyek. Nincsenek rá szavak, hogy mit jelent számomra a Vàgtán való részvétel, egy valóra vált álom, és ez az öt nap felejthetetlen lesz számomra!
My name is Jean-Pierre Polanen, I was born in Paramaribo, Suriname in 1965. My uncle Henry Busropan was a horse lover and –owner, and instructor as well. From my 7th until my 18th he taught me dressage, jumping and racing as well, riding is really in my blood because I started so young. I went to Delft University in the Netherlands and during my 27 yrs career as chemical engineer I lived in Japan, Peru, the Dominican Republic, Switzerland, 10 years in Hungary as well and currently in France. By now I speak 5 languages. I rode horses in all these countries! I fell in love with Hungary and Hungarian people, my wife is Hungarian and we have two lovely sons. I plan my retirement here and it is my dream to once become a diplomat for Suriname in Hungary. Words cannot describe what the opportunity to participate in the Vàgta means to me, it is a dream come true and these 5 days will be unforgettable, a lifetime event for me!
Csapatvezető / Team Leader: Antoinette Busropan
A nevem Antoinette Busropan, 1975-ben Amszterdamban születtem és Dél-Amerikában a gyönyörű Suriname-ben nőttem fel. Két gyönyörű gyermek anyja vagyok, akiket a partneremmel egy gyönyörű városban nevelek a Rajna folyó mentén Hollandiában.
Spanyol fordítónak tanultam, de soha nem fejeztem be tanulmányaimat. Szabad szelleműként szerettem volna utazni a világban, és mindent tapasztalatból megtanulni. És azt kell mondanom, hogy még mindig tanulok.
Gyermekként kezdtem el lovagolni. A nagybátyám jól ismert lovas oktató volt, és elkísértem a testvéreimet az órára. Rögtön beleszerettem ezekbe a csodálatos lényekbe. Szépségük és erejük magával ragadott. Eleinte csak alkalmanként mertem lovagolni. De sok órát töltöttem a lovaglóiskolában, figyelve a gyönyörű teremtmények által végrehajtott különböző gyakorlatokat, felszabadultam és azóta soha sem elég.
Időnként a lovakat a házunkba vitték, hogy megmossák őket, és a patáikat levágják. Meglepett a lovak finom jelleme. Nyugodtan viselték ezt a látszólag durva bánásmódot. A meleg bőrük és a sima, selymes szőrzetük megérintése mindig olyan mulatságos és varázslatos volt.
Amikor csikó született, a testvéreimmel elmentem a lovaglóiskolába, hogy segítsek az etetésnél, ha az anyák nem tudták maguk megtenni. Tudom, hogy ez a szerelem és azok az emlékek, amikor az egész család együtt járt a lóversenyekre, egész életen át elkísér.
Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a csodálatos rendezvényen Budapesten, és várom, hogy sok inspiráló emberrel találkozzam, akikkel megoszthatom a lovak és a lovaglás iránti szerelmemet.
My name is Antoinette Busropan, born in Amsterdam in 1975 and raised in beautiful Suriname in South America. I am a mother of two wonderful children which I raise with my partner in a beautiful town along the river Rhine in the Netherlands.
I studied to be a Spanish translator but never finished. As free spirited as I am I wanted to travel the world and learn everything from experience. And I must say I am still learning.
As a child I was introduced at an early age to horseback riding. My uncle was a well known horse instructor and I used to accompany my brothers to their lessons. I immediately fell in love with these magnificent creatures. Their beauty and power could only humble me. Still I only dared to ride them occasionally. But spending a lot of hours at the riding school watching the different exercises performed by these beautiful creatures , eased my mind and I could not get enough.
Occasionally the horses were brought to our house to be washed and the hooves were trimmed. I was amazed by the tender character of the horses. Calmly they would undergo this seemingly harsh treatment. Touching their warm skin and smooth silk-like fur was always as fun as mysterious.
When foals were born I would accompany my brothers to the riding school to help with the feedings if the mothers couldn’t do it themselves. I know now that was love and those memories along with the many horse races we attended with the whole family will last a lifetime.
I am honoured to be part of this amazing lifetime event in Budapest and am looking forward to meeting al lot of inspirational people with who I can share my love for horses and horse riding.
