A település az Árpád-korban népes község volt, és ekkor már templommal rendelkezett. A tatárjárás idején lakóit elvesztette. A területet a tatárjárás után a kunok kapták. Ők sátorlakó és nagy jószágtartó népek voltak, és pogányok. Nekik a falu házaira és templomaira nem volt szükségük, így azok elpusztultak és rommá lettek. Így kaphatta Nyársapátot a pálos rend, mely a tatárjárás után vált magyar alapítású szerzetesrenddé. Nyársapát lakott hely volt 1380–1526-ig, majd 1570–80-ig és 1630–1660-ig, ettől az időtől legeltető puszta. 1853-tól, ahogy megépült a vasút és ahogy a vonat az 1880-as évektől e helyen megállt, a hely községszerűen lakott hellyé vált, a vasútállomás keleti oldalán telepítették az első szőlőket. Itt folyt az első elemi oktatás Bangó Balázs magániskolájában, majd a nyilasi iskola 1880-ban épült, mely az első tanyasi iskola volt.
Kövesdy István
