Lovas etikett, lovas divat korokon és országokon át – Első rész
Tegez, mente, sodronying. Western csizma, bricesznadrág, dámanyereg. Kobak, cilinder, lovas kesztyű. Hogy mi a közös ezekben az eszközökben és ruhadarabokban? Lovas emberek viselték-viselik évszázadokon át, más-más országokban, tájakon.
Az ősmagyarok lovon hódították meg a Kárpát-medencét, mivel magyarok katonasága a lovasságra épült. Őseink megtalálták a paripának, mint katonai eszköznek nagy előnyeit: ezzel biztosították a hadviselés fölényét ellenségeikkel szemben. Sikerük titka, az alkalmas ruházat, a jó fegyverek, kitűnő lovaglókészségük, igénytelen és kitartó lovaik, és az átgondolt hadvezetés volt. Ruházatuk mindenben a lovas életmódot szolgálta: az övről csüngött le a szablya, a tegez, az íj, a tarsoly és a kés. Ez segítette a törzs fölötti résznek szabad mozgását, hogy a harcos íját mindig tudja használni. Bő nadrágot viseltek, amelynek szárát puha talpú felkapó orrú csizmáikba gyűrték és az asszonyok, lányok is ilyenben jártak, hiszen férfinyeregben lovagoltak ők is, azon pedig szoknyában nem ülhettek. Ekkor még nem fejlődött ki – szigorú szabályaival - a „dámalovaglás”, amelynek sajátosságaival a későbbiekben foglalkozunk.
Az időutazás a lovas etikett világában folytatódik a következő részben!
A hír megosztása