Molnár Gyöngyi: „szuper érzés visszaemlékezni…”
A győztes a hétköznapi anyukák életét éli, Malőr pedig hamarosan nyugdíjba megy
A Bajai kistérség színeiben Molnár Gyöngyi Malőr nyergében nyerte az idei Nemzeti Vágtát. A közelmúltban ünnepélyesen is köszöntötték őt Baján, a Bácskai Kultúrpalotában.
Két hónappal a Nemzeti Vágta izgalmai után a hétköznapi anyukák életét éli Molnár Gyöngyi, ám szinte naponta eszébe jut a nagy győzelem, hiszen a mai napig megállítják, hogy gratuláljanak neki. Arról kérdeztük, mi minden történt vele azóta.
Valóban volt nemrég egy kis díjátadó ünnepség, ahová Zsigó Róbert polgármester a Bajai kistérség mintegy húsz településének polgármesterét meghívta, valamint jelen volt Bendes Csaba, a Nemzeti Vágta nevezési igazgatója. Nagyon meghatódtam, amikor levetítették rólam azt a kis összeállítást, mely az elmúlt három év eseményeit elevenítette fel. Nem titok, szóba került a következő évi indulás, elhangzott, számítanak rám, de ez kötelességem is, hiszen címvédőként ott a helyem a jövő évi vágtán. Még mindig sokan megállítanak és gratulálnak, ám az időm nagy részét a gyermekeimmel töltöm, most nekik van szükségük rám, a kisebbik egyéves, a nagyobbik öt esztendős.
És hogy van Malőr, indult-e versenyen azóta?
Ő még az Alagon van, ez idáig pihentető munkát folytatott, idén talán még fut egyet, aztán nyugdíjazzuk. Na nem azért, mert már öreg lenne, szó sincs róla. Még csak hét éves, és a galoppon is futhatna, de úgy gondolom, ennyi versenyzés elég volt neki, pihenjen, és éljen még sokáig egészségesen nálunk Érsekhalmán. S ki tudja, ha megvalósul az áhított lovarda-pályázatunk, ahol beteg gyerekeket lovagoltathatnánk, egy-két éven belül talán még a megszelídült hátára is felülhetne bárki, hiszen most ő egy versenyló, s egyelőre nem lehet akárkit ráültetni. A Nemzeti Vágta fődíját is ennek a pályázatnak a megvalósítására fordítanánk, már folynak a tárgyalások a helyszínről, a győztesnek járó huszárszablyát pedig a Bajai Városházán, egy vitrinben helyezzük majd el.
Gondolataiban ott van még a győztes kör?
Hogyne, sokszor gondolok vissza rá. Mindenre emlékszem, mindössze a körülöttem lévő világ esik ki arra a kis időre, míg a futam tart, mert akkor csak a lóra koncentrálok. Örülök annak is, hogy egyre több a hölgyversenyző, kezdik felfedezni maguknak ezt a szép sportot és bizonyítanak. Pedig korántsem egyszerű dolog versenyezni, szellemileg és fizikailag is bírni kell, a Vágtán ráadásul nincs idő korrigálni. Akkor, ott, abban a pillanatban kell a legjobbat nyújtani, az esetleges hibák kijavítására egy év múlva van lehetőség. De még ennyi idő után is nagyszerű érzés visszaemlékezni az ott eltöltött időre, fantasztikusan jó volt, s ami szintén fontos: a közönség is nagyon élvezte a programokat. A nézők visszajelzései alapján mondhatom, mindenki úgy gondolja, a Vágta egyre sikeresebb, színesebb és látványosabb.
A hír megosztása