News Photo

Simonyi óbester, a legvitézebb huszár

  • 2013. szeptember 18..

A Nemzeti Vágta 2013-ban az éppen száz éve díszsírhelybe temetett Simonyi József előtt tiszteleg.
Simonyi Óbester a nép egyszerű embere, aki bátorságával világhírt szerzett magának az 1800-as évek napóleoni háborúi során. Vitézségével és emberi értékeivel kora és az azt követő évtizedek példaképévé vált, nem hiába tartják őt mind a mai napig a legvitézebb huszárnak.
Az akkori magyar huszárnál nagyobb önbizalommal nemigen rendelkezett más katona. Ahogy mondták: a huszár felült a lovára, s lenézte az egész világot. Simonyi József a legjobb volt közöttük.

A „legvitézebb huszár” jelzőt kiérdemlő katona, a sereg „Simonyi óbestere” 1771-ben született szabolcsi nemesi családban. Még iskolái elvégzése előtt közlegényként huszárnak állt. Rendkívüli vakmerőségével harcolta végig 1788–90-ben az utolsó török háborút. Az ügyes, erős legény gyorsan megtanulta a huszárvirtus elemeit. A rövidesen meginduló francia háborúk tették nevét közismertté, tíz éves szolgálat után ekkor lett belőle tiszt is. Az 1799–1805 közötti hadjárataiban sorozatosan kitűnve a törzstiszti fokozatig vitte. Bravúrjait annak köszönhette, hogy az egyszerű bátorság és a virtus párosult a helyzetfelismeréssel, a meglepetés erejével ható villámgyors döntéseivel.
1809-ben, a vesztes wagrami csata után jegyezték fel talán legismertebb haditettét. A Thaya folyócska mentén tüzérséggel és gyalogsággal megerősített huszárosztályával, alig több mint 500 katonával órákig feltartóztatta az üldöző franciákat, s néhány huszárjával addig csatázott, amíg a híd olyan nagy lánggal égett, hogy azon már nem kelhetett át az ellenség. Ekkor az égő hídon vágtatott át csapataihoz a kíséretében lévő huszárokkal együtt. Az 1813-as év hadjáratait alezredeseként harcolta végig, s 1814-ben Lipcsénél pedig már ezredes.
Ekkor már összetett katonai feladatok megoldását is rábízták, de hadvezér nem lett belőle. Megmaradt a „legvitézebb huszárnak”. Legsikeresebb fegyvertényét Lyon bevételénél hajtotta végre. Azon az éjjelen a megáradt, hideg vizű Rhone folyót átúsztatta ezredével, s ezzel a legváratlanabb módon lepte meg a franciákat, akik kénytelenek voltak a várost kiüríteni. A szövetséges hatalmak, Oroszország, Poroszország és Anglia is érdemrendek sorával ismerték el az időközben báróvá vált huszár ezredes vitézségét.
A békeidőszak adminisztrációs feladataival csak nehezen birkózott meg. Állandó problémák voltak körülötte, amit súlyosbított harcias, nagyhangú természete is. Ebben az idöben beosztott tisztje volt gróf Széchenyi István huszárkapitány, s nem a legjobb véleményt hagyta naplójában Simonyiról. 1829-ben parancsnoki jogkörének túllépése miatt felfüggesztették, majd hadbíróság elé állították, amely 1831-ben rangfosztásra és várfogságraítélte. Még rabsága elsö évében meghalt az aradi várban.
Majd nyolcvan évvel késöbb temették díszsírhelybe, melyet már jóval korábban megérdemelt volna.
2013. szeptember 18.


A hír megosztása

Naprakész információkat szeretnél a Nemzeti Vágtával kapcsolatban?