Sipos Imre is elindul idén a Nemzeti Vágta OTP Bank Jótékonysági Sztárfutamában. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója, az Operettszínház tagja, a Magyar Lovas Színház, valamint a Nemzeti Lovas Színház állandó fellépője gyerekkori álom megvalósulásaként élte meg, hogy megtanulhatott lovagolni, nagyjából húsz éve.
„A Színművészeti Főiskolán kezdtem öttusa lovakon. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy én azért jelentkeztem a színművészetire, mert ott meg lehet tanulni lovagolni. Soha nem volt olyan anyagi háttere a családomnak, hogy ezt megengedhettük volna magunknak, pedig gyerekkorom óta szerettem volna lovagolni. Na, jó, nem ez volt az elsődleges, de valóban fontos motivációm volt a jelentkezésnél, mert tudtam, hogy megtanítanak. Szerencsére nem csak lelkes, de ügyes is voltam és ott ragadtam. Amikor a kötelező kurzus lement, akkor is reggelenként mehettem lovagolni.
1999-ben, másfél évvel az után, hogy elkezdtem lovagolni, forgattuk a Sacra Corona című filmet. Az volt a furcsa, amikor ott kaszkadőr lovakkal találkoztam, hogy azokat szó szerint hajtani kellett, hogy menjenek. Korábban az öttusa lovaknál ahhoz szoktam hozzá, hogy azokat állandóan vissza kellett fogni. Ezek meg álltak egy helyben. Ha én nem nógattam, nem csináltak semmit. De mert a forgatás alatt rengeteg időt töltöttünk nyeregben, egy csomó mindent megtanultam, például lovat úsztatni, vagy lóval tűzön átmenni. A forgatás befejeztével még mindig nem volt lovam, de elkerültem egy magánházhoz, ahol bértartásban voltak. Oda jártam, és hát már jobban lovagoltam, mint a tulajdonosok, úgyhogy már csak egy lépés választott el attól, hogy fizessenek azért, hogy lelovagolom vagy tanítom a lovakat.”
 |
Sipos Imre épp a negyedik diplomája megszerzésén dolgozik, tavaly ősszel beiratkozott az Állatorvostudományi Egyetem hippológia, vagyis lovastanár szakára.
„Egy féléven már túl vagyok, és nagyon élvezem. Most a Vágtára például úgy megyek szombaton elpróbálni a startot, hogy előtte egy órával még a pata anatómiájáról hallgatok egy előadást az egyetemen” – meséli nevetve az ország egyedüli olyan színésze, aki állandó szereplő mindkét magyarországi lovas színház előadásaiban.
„Állandó tag vagyok Komáromban a Magyar Lovas Színházban és a Pintér Tibor vezette Nemzeti Lovas Színházban is. Egyik helyen sem a saját lovammal dolgozom, mert a színpad egészen speciális igénybevételt kíván a lovaktól. A saját lovammal most arra készülök, hogy huszárvizsgát tegyünk és a Mogyoródi Sándor-huszárok bandérium tagjai legyünk. Alakzatokat lovagolunk, ami egy nagyon izgalmas dolog és egész más, mint amit a hétköznapokban csinálunk” – mondja Sipos Imre, aki a Nemzeti Vágtán sem a saját lovával áll rajthoz, ennek ellenére is sikeres versenyzést vár magától. Sipos Imre a Magyar Lovasterápia Szövetség megsegítése érdekében küzd a győzelemért.
2016. szeptember 15.
A hír megosztása