Kozó János, lova: Mókás
A Bajától északra fekvő település a honfoglalás korában a Megyer törzs szálláshelye volt. Első említése 1432-ből való, Nádudvar néven. A török megszállás alatt elnéptelenedett, később szerb és szlovák telepesek érkeztek, de nem maradtak sokáig. Az 1720 körül a Felvidékről érkező magyarok és az 1724-ben érkező német telepesek már magasabbra, a mai falu helyére építkeztek. A német bevándorlás egészen 1787-ig tartott. 1947. áprilisától a lakosságcsere értelmében megkezdődött a németek kitelepítése, helyükre bácskai és felvidéki magyarok érkeztek. Az első telepesek jórészt földműveléssel foglalkoztak. Napjainkban a faipari vállalkozásoknak köszönhetően elenyésző a munkanélküliség, így külföldről és belföldről is sokan települnek Nemesnádudvarra. Maga a település különleges módon két tájra tagolódik, az „alsó határra”, mely régen a Duna ártere volt, és a „felső határra”, mely kb. 30 méterrel magasabb fekvésű.
