A vajdasági város környéke már az ókorban is lakott hely volt. Nevét az 1332. évi pápai tizedjegyzék említette először. 1796-ban gróf Széchen Sándor vette meg Temerint a kincstártól, kérelmére 1799 októberében megkapta a mezővárosi címet és négy országos vásárt tarthatott. 1848. augusztus 30-án az egész város leégett, lakossága csak másfél évvel később tért vissza. A város népessége az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik, részben az 1990-es évek elején, a párizsi békeszerződés megszegésével, Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából idetelepített menekültek révén, részben pedig Újvidék közelsége miatt.