Nagyszentjános község a Kisalföld keleti részén, Gönyűtől délkeletre, a Bakony-értől keletre terül el, Győrtől mintegy 25 km távolságra. A falu és környéke régóta lakott terület, de eddig települési idejét nem sikerült pontosan megállapítani. A Lél törzshöz tartozó Szemere és Szoárd hadnagyok birtokának határmezsgyéje volt e terület. 1216-ban apátsági birtokként szerepelt III. Ince pápa összeírásában, Zászló (Zazlon) néven. A tatárjárás idején a lakosság a győri várba menekült, hátuk mögött hagyva a települést. A XVII. század közepe táján az Eszterházyak földművelő- és állattenyésztő telepeseket költöztettek a hajdani Öreg-Szentjános környékére. 1856-ban az épülő Budapest-Bécs vasútvonal mellett Nagyszentjános is állomást kapott, ettől kezdve indult meg a falu fejlődése, s vált egyre vonzóbbá az ide időszaki munkára érkezők számára. Nagyszentjánosnak 1989-ig közös tanácsa volt Gönyűvel, majd 1990-ben alakíthatott önálló önkormányzatot.
